A 72-es Ford Escort V6

Na ez az elmebetegség hogyan jutott az eszünkbe? Egyszerű!
Vegyél egy ritka ellenben lepapírozhatatlan kasznit, tegyél bele egy sarokban lévő, feleslegessé vált motort, adj hozzá egy csipetnyi adrenalin hajszolást és vond be rikító cukormázzal. A recept az kb. ennyi lenne, de a megvalósítás koránt sem volt ilyen könnyű.

Miután megvettem a babakék ESCORTot és elkezdtük összerakni, lassanként kiderültek a hibái és hiányosságai. Ezért amikor egy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptunk erre az autóra rögtön éltünk vele, mondván elég sok alkatrész van hozzá, ami jó lesz majd a másikba. Mikor megnéztük, s elhoztuk az autót még mindig ezen a véleményen voltunk, mert hát lássuk be siralmas állapotban volt. Szépen ki is szedegettem alóla a futóműveket és a lökhárítókat is átpattintottam a sajátomra. Ebben az állapotban várta a nagy szikrát, hogy elinduljon a projektek közül az, amelyik a leggyorsabban megvalósíthatónak tűnt.

Átgondolva a dolgokat arra a döntésre jutottunk, hogy talán az ESCORTba egyszerűbb és gyorsabb lenne belerakni a V6-ot, mint a CAPRIba a V8-at. Ezért mikor oda kerül a sor tapasztaltabbak is leszünk. Így 2007 február elején átvittük a kasznit Jatis garázsába és nekiláttunk a munkának. Sietni kellett mert az évadnyitó Camponás találkozóra már szerettük volna kivinni.
Hamar kiderült hogy a karosszéria nincs is olyan rossz állapotban mint gondoltuk, de azért lesz vele meló. Mivel első lépésben a motor befaragása volt a cél, majd annak tesztelése, hogyan is viselkedik vele az autó, a kinézettel és a kaszni javítgatásával nem nagyon foglalkoztunk.
Beemeltük a motort váltóval, jelölgettünk és jött a flex. Mivel a motor a lehető leghátrább került, elég nagy darabot kivágtunk a tűzfalból, a komplett váltóalagutat és a padlólemez egyes részeit is kiszedtük. Helyére a CAPRIból származó és a váltóhoz passzoló alagút került be. A motor az egyedi tartókonzolokon így már a helyén volt, de az apró problémák most következtek. A nagyobb alagút miatt a pedálkonzol nem fért a helyére, ezért ezt egy MkII-es ESCORT darabjára a pedálokat pedig CAPRIéra cseréltük. Az első gólyalábakat is lecseréltük MkII-esre a nagyobb fékek miatt. A igazi gondot az önindító okozta, ugyanis nem fért el a kormányoszlop miatt, ezért az optimális önindító megtalálásig emberi erővel volt indítható az autó. Az utolsó pillanatban bekerült még egy versenyülés és a hozzá való 3 pontos öv. Ebben az állapotban várta április 1-én az első találkozót.